reblog

Állok a zebra egyik oldalán, te a másikon. Rajtam kertésznadrág, rajtad bolyhos csizma. Elképzelem, ahogyan félúton ismeretlenül összekacsintunk. Aztán megkerülve a városkát övező tavat megint ugyanannál a zebránál csapódunk egybe. Csak most éppen az ellenkező oldalról indulva zebrázzuk egymás útját.

A zebracsíkok hirtelen összemosódnak, nincs fekete és fehér, nincsenek autódudák, nincs esti szellő, nincs elmúlás. Összenézünk. Lényünk összesűrűsödik a tekintetben, se több se kevesebb, csak lelkünk gyújtópontja találkozik. Téged olyan figyelem leng körül, mintha egy alapos léleknagyítóval szemvillantás alatt át tudnál világítanál. Én pedig ibolyaillattal válaszolnék a kedves betekintésre. 

És zebrakalácsot rejtenék finom szalvétába csomagolva az első mozirandevúnkon a ridikülöm mélyére, hogy a film kellős közepén megkínáljalak.

De ha itt tartanánk, akkor már igencsak izgalom zizegtetne. Belesütném a rendevú előtt minden félelmemet a nevezetes zebrakalácsba. Felszabdalnám, nyújtanám, lapítanám, majd összecsavarnám őket, nehogy elszökjenek. Így szól a konyhai félelem szabdaló csinos zebra forgatókönyve:

"Kinyújtjuk és ismét ketté vágjuk. Ismét kinyújtjuk, majd megint ketté vágjuk, egymásra helyezzük és ismét kinyújtjuk. Addig ismételjük, míg úgy látjuk, szépen látszódnak a csíkok.
Ezután hosszában 3-ba vágjuk és kicsit megsodorva a csíkokat befonjuk a kalácsot."

Szóval jól gondold meg ifjú legény, hogy mikor lépsz rá arra a bizonyos zebrára. Nehogy örökre összecsavarodj egész véletlen a pirospozsgás kertészlánnyal. 

Recept forrása: http://nassolda.receptneked.hu/2014/11/19/csikos-es-zebra-kalacs/

Szerecsendió. Észbontó kis finomság vagy. Besamel, bolognai ragu, pikáns krumplipüré, kecskesajtos spenóttekercs, céklapuding, forralt bor, fűszerecs csicsóka chips, mézeskalács, Croque Monsieur...Megannyi csoda készül ebből az aromás, finomtapintású dióból. Mindig csak egy leheletnyi kell belőled.

Csupa meglepetés vagy. Micsoda letisztult kerekség, pasztellség kívülről, belülről pedig az a lángoló, lüktető csoda. Szeretem, ahogyan az élet sercegését hirdeted. 

A meg nem bontott dió állítólag akár 30 évig is megőrzi az aromáját gondos tárolás mellett. Bontatlan dióként fonom körbe magamat - mélázik csendesen az örökzöld fán, s közben izzik odabenn.

Szinte tajtékzóan piroslanak a kis lángnyelvek. Szenvedélyesen ölelik körbe a magjukat. Táplálószövetük labirintusszerű struktúrájú, mintha önálló története lenne minden egyes magölelésnek.

Mi is ilyen serények szeretjük egymást. Kívül s belül fonódunk, táplálódunk labirintusszerűen egymástól. Pikánsan. Ha túl sokat reszelek belőled az életembe, akkor kesernyés lesz minden csók zamata. Vesztemre csak az édes falat útóíze lehengerlően, s felejthetetlenül keserű. Ez a trükköd. Már régen velejéig hatsz rám, míg én csak lényed első szippantásánál tartok. Vigyáznom kell, nehogy túladagoljam magam veled, s közben máris belefeledkezve hagyom simulni lángnyelvedet hártyaszerűen a testemen...Szerecsendió, te bolondító. Franciásan sütlek bele a melegszendvicsembe. Forrón bontakozik ki igazi aromád.

Inspiráció, képek, receptek:

http://www.mindmegette.hu/ketto-az-egyben-a-szerecsendio-46756
http://www.mindmegette.hu/croque-monsieur-francia-melegszendvics.recept
http://fuszerhaz.blogspot.hu/2010/05/szerecsendio.html
http://haromkaptar.hu/?s=szerecsendi%C3%B3
http://aranyfa.blog.hu/2014/01/02/a_tel_fuszerei

Megsimítom a frissen sült kerek cipó érdes kérgét. Nem kezem vetette, aratta, csépelte a búzát, nem én tettem termékennyé a földet. Sőt még csak nem is puszta kezem dagasztotta. Az én tenyerem arra való, hogy a szerelem rózsáját cirógassa. De ha ölembe bújnál leendő férjuram, akkor érted menten raknám a kemencét lenge kötényemben.

Emlékszem, hosszan dagasztotta a kereken formás, több kilós kenyeret a nagyanyám, apám az ő mozdulatainak emlékével veti a búzát minden ősszel. Hogy egy évre rá friss kenyér olvadjon a szánkban a vajcsúszkán. Hogy a pillanatok és életek olvadjanak egybe a liszt szitálásánál. 

Tudtad kedves jövendőbelim, hogy eleink szokása szerint, dagasztás után cuppogtak a kenyérnek, sőt, kemencébe vetés után a sütő asszony fölemelte a szoknyáját? 

Cuppognék én neked férjuram, ha volnál, még a szoknyámat is emelgetném izibe, hogy vérbően kovászoljunk, dagasszunk, kelesszünk és süssük kenyerünket, házi eledelünket. S közben jó parázson tápláljuk testi szerelmünket. 

Ha van jóféle kovászmagod, akkor azt a következő sütésig eltárolom, s belefűzöm a jószagú kenyéremlékeket. A roppanós házi szerelmet is fűteni, izzítani, lobbantani kell. Így lettem én a kenyérsütés bolondja, szerelmünk dagasztója. 

Forrás: http://www.evamagazin.hu/konyha_spajz/33477_kenyertortenelem_isteni_recepttel.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-290.html

fehérbor, cseresznyepálinka, fokhagyma, kenyér...már csak ő hiányzik! Hogy beleolvadjon lyukacsosságát ragacsossággá olvasztva keménységét megpuhítva, zöldséghalmok köré csavarodva, kenyérkockákra felpattanva...mivé is lenne a fondü, a központi lelke nélkül? A SAJT, a sajt, a sajt. Birsalmasajt...

Ülünk szótlanul a láng körül, tekeri mindenki a magáét a nagy közös fazékból merítve a halmazállapot váltó sajttal, bevonva a csupasz zöldségeket, gyümölcsöket. A családi asztal körül éppenhogy le kellene hogy olvadjanak a burkok, és nem vissza...visszaolvadnak ránk az álmaink, brokkoliszínben úszva. 

Cseresznyepálinka, nekem ez a kedvenc hozzávalóm. Belekacagni a megváltoztathatatlanba...fehér bor(s), fokhagymával borzolva. Hadd árasszák a pórusaink is az átütő illatot, ahogyan kéz a kézben kimegyünk andalogni a vacsora után. Talán a sajtszagra felsurran a ház nyughatatlan kis szaglóinak tekintete. Minden körudvaros háznak van egy speciális főzőillat mikroklímája. Mi ma este sült sajttal terheljük azt, a soha valóra nem váltott álmainkkal megspékelve.

Bebundázom a harsogó szőlőszemeket, a fanyar birsalmát, betekerlek téged is az álmaimmal! Olyannyira, hogy felismerhetetlen leszel, csak a formád íve fog átsejleni a álom(sajt)burok mögül. Hiába, ilyen a szerelem, az álmok illúziójával körbecsavart. Majd csak a falat közepénél villan ki meglepően a szerelmes valódi természete. Kissé keserűek ezek a szőlőmagok, nem is számítottam a roppanásukra.

Talán több cseresznyepálinkával fogyaszthatóbb lenne az élet a szerelem kebelén. Adj még kérlek borsot, hadd prüszköljem ki magam az álmaim felhőjéből. Hideg esték forró vacsorája, meleg szívek ragacsos lehűtése. Fondü. 

Recept forrása: http://www.mindmegette.hu/fondu-hideg-estek-forro-vacsoraja-30172

Van egy titkos ételem, az amerikai mogyoróvaj, ami silányságból jelest érdemel. Néha pityeregve kanalazok be egy fél üveggel, bámulva a csillagokat, és a sós édes mogyorós zsírlöketen vigasztalom bimbóimat. 

Lesurrantam a konyhakőre tapasztva talpamat. Tökélyre fejlesztettem az éjszakai evőkiruccanásokat a hűtő és a gyomrom (talán szívem) legmélyére. Zajt nem csaphatok, legkevésbé nyomokat nem hagyhatok a titkos vágyűző csipegetésről. Pirítóst sem kebelezhetek be, mert az bizony az orrodig terjengene az éjszakában. Persze, akár be is ismerhetném, hogy éjszakai zabbantó vagyok. Hogy a holddal szeretek dagadni. De akár azt is beismerhetnénk, ha megszeretgetnénk esténként egymást, akkor biztos nem töprengene a tepertőn az agyam, és a dagadóm. 

Szinte csukott szemmel is kiismerem magam a vágy spájzában. Csak benned nem ismerem ki magam. Szívesen váltanék jegyet élménytúrára odabenned, ha részletes használati utasítást is mellékelnél a hullámvasútjaidhoz. Hogy hogyan lehet azokat csillapítani, vagy akár egy fokozattal alacsonyabbra váltani. Még a legegyszerűbb fűnyíróhoz is készítenek javaslatokat, akkor mi miért nem adtunk - hogyan szeretnénk szeretve lenni útmutatást - a szerződéskötésünk előtt?

Vegyük például a recepteket. Hogy sohasem tudom előre, éppen milyen ízorgia fog aznap kicsattani a főzőedényeimből. Persze nem tudod elviselni, hogy még csak nem is sejted előre, mire készítheted gyomrodat aznap. Hozzám nincsenek receptek, az bizonyos. Még a tejfölből sem választom ugyanazt egymás után, akkor ölelésből hogyan tenne boldoggá a túlzott ismerősség? 

Hogy nem tudsz megbírkózni a szeszélyeimmel, és nem is tudsz nekik ellenállni? Hogy néha egy láblógatós, tévénéző, virslis popcorn vacsorával is elégedettre ennéd magad, ha nem kellene közben velem vesézgetni a boldogtalanságunk tárgyát?

Kiöntöm tanácstalanságom egy tál puliszkába. Rácseppentem a közös emlékeinket tejfölben, és az édes vágyaimat eperben szelem rá. 

Fald nyugalommal, kedélyesen. Nem kérdezek, nem fényezem borús gondolataimat az ölelésvágyammal. Meglesz az éjszaka bája, míg te nyugodtan horkantasz egymagad. Dupla adagot sütöttem a tétlen, bánatűző konyhai önfalótúrához. Éljen a tejfölös eperréteg, a boldogságom netovábbja!

Kép és recept forrásáért köszönet: 
http://kiserletikonyha.blogger.hu/2010/05/17/sult-puliszka-edes-tejfol-martassal-es-eperrel