Túladagoltam a gyömbért, felhólyagzott a nyelvem tőle. Klasszikus konyhabaleset. Cseppet sem magyar típusú. Lássuk csak az én curry mániámat is, az kevésbé geospecifikus a rántott húshoz képest.
Élvezem halmozni, szórni, zúzni a fűszereket a mozsárban, összefőzve-sütve minden ízt, színt, amit megkívánok. Szippantani, ahogyan az ebéd fűszereinek zamata elkísér napokig. Hagyni, hogy a sült hagyma illata szálljon utánam. Persze, arra a bizonyos hegyi randevúra minden lenyomatot lesikáltam magamról.
Rántott hús ország kontra curry egzotik elvágyódás.
Kiplottyolt húsok kontra agyonizott fűszerek.
Tömény homogén olajszag kontra higítatlan sokillatú fűszeresszencia.
Komótos magyar emésztés kontra gyors vegetáriánus feldolgozás, hasznosulás.
Kortárs hagyományos dagadó kontra divatos indiai gasztroblogger hullám.
Hullámosat izzottak az álmaim, míg ezeket a sorokat jegyeztem. Álmomban volt két életem. Egy magyarral és egy indiaival. Egy klasszik darabos húsevővel és egy klasszikusan nyurga vegetáriánussal. Párhuzamosan, és ők mit sem tudtak egymásról. Két ország gyomrai között ingáztam. Kettőt szerettem, kettőt etettem, kettőt feledtem.
Currsy rántott hús enyém lettél végül!
Képek forrása:
http://www.123rf.com/photo_7470145_granite-mortar-and-pestle-with-spices-ready-for-grinding--perfect-for-making-garam-masala--includes-.html
http://www.mindmegette.hu/a-tokeletes-rantott-hus-48372
