Ma minden balul sült el a konyhában. Olyan topa-tompa napom van, amikor még a vajas kenyér sem ízlik, hiszen azt is idétlenül kentem meg, darabos lett a vajréteg...nézem, ahogyan a sülő kenyerem majd szénné ég, mert kaptam egy váratlan telefonhívást, és igen, képes vagyok elhasalni az körte héján, ami a padlón fodrozódott észrevétlen, majd kifut a madártejhez forralt tej, majd a nap végén még a mosogatószivacsot is képes vagyok a saját arcoda vágni egészen véletlenül! Tetejébe mindennek habszivacs íze van, amit aznap készítettem. Botrányos, belecsavarom a kötényembe a könnyeim és a házitündér táblámat apróra töröm. Már a nap elején éreztem, hogy még egy tejeskávét sem tudok összerittyenteni ezen a csökkent működésű napon. Kirakhatom az "OUT OF ORDER" c. feliratot? Működésképtelen vagyok, kiestem a saját rendszeremből, cserben hagytak az ízem, a konyhám ismeretlen, vad terep lett. Mintha az edények is hadban állnának velem, zúznak, csörrennek, csattannak, de cseppet sem dúdolásznak finom illatokkal megtelve. Otthagyok csapot papot! Leugrok a közértbe tejes kifliért, kefírért, ilyen összetépázott napokon ez a mennyei mannám. 

Elcsendesedek. Eltöprengek. Talán csak jelezni akarták a kedvenc ételeim, hogy túlságosan izott a levegő körülöttem. Hogy a nagy alkotás vágynak nyögés a vége, esetlegességet, darabosságot fog szülni. Hogy a kis kukta nem főzhet egész nap gőztengerbe borítva mindent maga körül. Igenis szükség van benyomni a kikapcsoló gombot, mielőtt a villogó out of order funkcióra váltana. 

Talán Téged is ennyire megszálottan etetlek, sóhajtom a kavicsos parknak bágyadtan, talán kicsit önvádlóan. Rém felkésztült mintafeleség lett belőlem, szuper főzőrobot. Lehet, hogy kissé belefáradtál ebbe a tiramisu játékba? Mindent rétegzek, habosítok, és még egy fogást rápakolok. Talán közben sipítozok is alkalomadtán. Mindig készen állok arra a bizonyos háziasszonyi ugrásra, hogy mivel szolgálhatok ma este étkül kedves uracskám? 

Tudod mit, döntöttem, LEÁLLOK. Egy hétig nem főzök, nem tekergőzök gondterhelten, rém jelentőségteljesen a konyhában. Sőt, még csak bevásárolni sem fogok. Minden este a gyrososnál fogunk vacsorázni, pocakunkat teletömni. Mint oly régi egyetemista korunkban. Mikor még könnyedén elsimítottad az arcomba lógó tincset. Ma messze vagyunk egymástól, a nagy asztal túloldalán. Akkor egymás mellett álltunk szorosan, még az illatunk is egybeolvadt. Koppanó kavicsokat dobáltunk, kerge kacsákat etettünk a Feneketlen-tónál. És azonnal legurultunk bárhol, ha domboldalt került utunkba...magától értetődött minden. A könnyedségünk...


Ma még azt is alaposan átrágjuk, hogy milyen villanykörtét szereljünk a konyhába. Hogy minden igényt kiszolgáljon, minden élethelyzetben. Érzem, Neked is hiányzik az a cserfes egyetemista lány, akinek cseresznye fülbevaló és boldogság lógott a fülében, gyökerezett a szemében. Visszakapsz egy hétre. Az nem elég, te egy életre kérsz? Rendben, akkor rojtozd ki a kedvenc farmerod, lógjon a szemedbe a te hajad is, kezed a farzsebemben. Ma a felhők is ráhasalnak a vidám napsugarak lemenő tengerére. És a szendvicsezés után azon kapjuk magunkat, hogy éppen alkudozunk, hogy hozzád, vagy hozzám menjünk-e fel. Mintha elfelejtjeztünk volna róla, hogy már rég egy lakban hajtjuk álomra a fejünket...Vajon hogyan iszod a feketét reggel? Emlékszem, már azon az első reggelen is azon töprengtem, hogy milyen kávéfőzőt szerzünk be majd a közös életünkbe. Megvan a kávéfőző. Már csak ki kell találnunk, hogy hogyan pörköljük a feketét változatosan...Randi holnap a Margitszigeten, a gesztenyefák alatt ? Majszoljunk el egy lángost vacsorára! Hogy miért nem főzök otthon Neked? Hogy a kedvedért tanuljak meg, és akkor elveszel feleségül...? És mi is a kedvenced, a madártej? Ugye, ha néha kifut, akkor azt nem veszed majd zokon...Majd kiúszunk együtt a habgaluska szigetekre, ha bánatosak leszünk - nevetsz bele a szívembe. 

madártej habgaluska sziget főzőrobot üzemmód házitündér "out of order"

Kép forrása: 
http://szellemafazekban.blogspot.hu/2010/07/madartej.html