Szeretem gyűjtögetni a folyadékot a testemben, mire úgy döntök, hogy kieresztem. Húgyhólyag túltengés - talán így nevezhetnénk el ezt a teljesen hétköznapi esetet, ami oly gyakran történik meg mindnyájunkkal. Valami meg van rekedve bennem, talán nem fogyasztottam eleget a fehérboros-citromhabos-mákos sütiből, amit csak a képzeletemmel sütöttem, és most visszatartja a szervezetem a további evőgondolatokat. Vagy csak gyűjtögetem, építgetem a belső gátjaimat közben, ki tudja.
Azt sem tudja senki sem, hogy mikor szabadulok ki a világra. Hoppá! Fülön csípem magam ebben a minutumban. Ez a blogom, lévén az üveghegyenistúl világmegváltó címet viseli, igenis hétköznapi világmegváltó célokat tűzött ki maga elé.
Az én világomban tündérsarkon szaladgálnak a nők, gáláns férfiak után epekedve, vagy azokat hívogatva jobb napjaikon. Gáláns, hogy kiveszett ez a szó a mai elvárás szótárból. Továbbgondolom. Legyen a gáláns végtelen elegáns. Legyen friss, szórakoztató, könnyed, humoros, roppant férfias az a hím, aki majd szépen bekerít.
Fogalmam sincs, hogy hogyan tudna a karám mögé kerülni, hiszen oly nagyon szépen elbástyáztam magam. A világ elől. A férfiak elől. A kultúra és a színház elől. A jóízlés elől. Még az őszi lehulló falevelek sem veszik észre romantikus zimankós gubbasztásomat. De egyelőre úgy döntöttem, hogy ebben a kusza mákos gubában gubbaszkodok tovább, jó mélyre rejtve az írásom tekervényének célját. Utazás mákosgubám körül. Magyar ritkaságban szenvedek, önbizalomhiányban. Ételekbe rejtem önmagam. Gobozz csak ki olvasó, falj fel gondolataiddal.
Egyelőre ennyit az első, hősies kísérletemről a könnyed citromhabos boldogságról, ahol jól megfér egymással a mák roppanása, és a fehérbor fanyarsága...:) Leöntve mákos gubával. Magyar hétköznapisággal.
Kép forrása: http://masni.cafeblog.hu/2014/06/13/recept-a-gyors-es-tokeletes-makosguba/
