Úgy kezdődött, hogy tavaly egész télen sütőtökököt ettem, míg csak sárga lett testem egész bőrfelülete. Ez némiképp növelte az evilági társas alkalmazkodási nehézségeimet. Gondoltam, átruccanok valamelyik sárga nép országának díszletei közé, hátha otthonosabban érezném magam, mint a szoláriumrozsda vagy hófehér porcukor külsővel hódító honleányok és honfiak között. Hisz a végletek országa vagyunk. De nem annyira, mint a Miért éppen Alaszka felejthetetlen jelenetében a helyi téli pucérfutó versenyzők. Úgysem lesz itt helyi pucér futóverseny, csak szolíd facérverseny, így ez évben maradok, és benevezek arra, maximum az arcomra kenek fehérítő krémet, álcázva sárgaságom. Sőt, idén menő lesz a színem, beállok zöldségárusnak az Egészséges zöldséges erotikába. Azaz beállnék, ha lenne ilyen nevű helyi kisboltom.
De addig is, ha elmegyek a kis vidéki mulatóhely villogásába, akkor talán nem fog feltűnni, hogy nem kolbászon és hurkán növesztgettem a téli hájgúnyámat, mint a helyiek, hanem kedélyesen édes sütőtök falatokon. Azt pedig végképp nem árulnám el, hogy a vegetáriánus devianciámnak hódolva időnként titokban tökmagolajjal is meglocsantottam a piritósomat. És lám-lám szerencsére a halvány bőrzöldülés nem következett be, mint ahogyan rettegtem tőle. Íme, számít az óvatosság, legfőképpen, ha jelenléted, szagod, színeid beszéded cseppet sem ismerős a környezetednek, és magasfokon kell űznöd a mimikrit a beolvadásvágy vagy összeolvadásvágy reményében.
Sárgulni nem csak a sütőtöktől lehet, hanem a még narancsosabb répától is. Egyszer szívesen készítenék árnyalat tesztet a nagy mennyiségű téli zöldségfogyasztók bőrén. Mint a hajfestékek serény ajánlásai, úgy hirdetném a téli étkek csodás bőrszínező hatását, feltéve persze, ha valaha zöldséges árus lennék abban a bizonyos zöldségboltomban... (folyt.köv.)
Kép forrása: http://izeselet.hu/magazin/tokot-bele/
