reblog

Ha valaha zöldséges lennék, abban a bizonyos zöldségboltomban, akkor kreativitásomat, bolondozásaimat és társkereső kísérleteimet a zöldségekbe fektetném. Volna a sajátos figyelmeztető táblám is - Céklafogyasztás után nem a bőr, hanem a külvilágba nyíló lenti csatornák anyagai színeződnek el! Minden hétköznapi zöldséget egy különös viccel vagy egy zamatos népmesével reklámoznék. A hokkaido tököt egy japán haikuval népszerűsíteném. Vagy a zellerhez szerelmes ódát is csatolnék az ártábla mellé, kifejezve rajongásomat a fokhagymás-tejfölös krém változatáért. Udvarolni nem csak a zöldségeimnek, hanem nekem is lehetne korlátlanul! Sőt, a visszatérő örömhozó vendégek pecsétet is kaphatnának a törzsvásárló füzetükbe.  

Aztán a zöldségárusító nap végén megbolondulnék és megnyitnám a "bolondozás óráját", ahol minden portémákat áruba bocsájtanám cserébe a szórakoztatásért. Röpke kis kabaré is keveredhetne pultomnál, hagynám, hogy csak szemmértékbe menjen a kilózás, lehetne énekszóval és gitárdallamokkal, stand up jelenetekkel, zöldségekhez és sárga színemhez írott rajongóversekkel, varázslatos receptekkel fizetni a megmaradt árukért. Ha néha megölelgetne valaki, akkor még talánkacagnék is olykor a sárga színű pufók arcom mögül. A nap végén előadhatnánk együtt egy bohó sütőtök szimfóniát a helyi hippikkel üres töklámpásokon kanalakkal csattogva. Az lenne ám a mulatság!

Ha néha elcsábítana valaki, akkor a következő napon a 150 %-ig feltöltve feliratú kötényemben árulnám újra a portékámat, és aznap olyan bársonyosan vidám lennék, hogy mindenki másfélszerannyit kapna a kosarába, mint amennyit fizetett, hogy osztozzunk a boldogságomon. Vagy éppen sütőtök jelmezben jelennék meg a pult mögött a sikeres pásztorórák örömét ünnepelve, hogy másoknál is szaporodjanak azok a csodás endorfinok a bolondozás hatására. Akkor bónuszként még a sárga színem-sem tűnne föl senkinek.

Egészséges zöldséges erotika, ez lenne a neve a híres-neves, ágas-bogas elvarázsolt zöldségüzememnek. Ahol a törzsvevőknek és törzsudvarlóknak egy egyéni narancssárga színt kölcsönző speciális töklámpás megvilágításban lehente részük. Hogy mindannyian osztozzunk a korlátan téli tökélményben.

Kép forrása: 
http://www.newsee.hu/tartalom/s%C3%BCt%C5%91t%C3%B6k-mint-gy%C3%B3gyn%C3%B6v%C3%A9ny

Úgy kezdődött, hogy tavaly egész télen sütőtökököt ettem, míg csak sárga lett testem egész bőrfelülete. Ez némiképp növelte az evilági társas alkalmazkodási nehézségeimet. Gondoltam, átruccanok valamelyik sárga nép országának díszletei közé, hátha otthonosabban érezném magam, mint a szoláriumrozsda vagy hófehér porcukor külsővel hódító honleányok és honfiak között. Hisz a végletek országa vagyunk. De nem annyira, mint a Miért éppen Alaszka felejthetetlen jelenetében a helyi téli pucérfutó versenyzők. Úgysem lesz itt helyi pucér futóverseny, csak szolíd facérverseny, így ez évben maradok, és benevezek arra, maximum az arcomra kenek fehérítő krémet, álcázva sárgaságom. Sőt, idén menő lesz a színem, beállok zöldségárusnak az Egészséges zöldséges erotikába. Azaz beállnék, ha lenne ilyen nevű helyi kisboltom.

De addig is, ha elmegyek a kis vidéki mulatóhely villogásába, akkor talán nem fog feltűnni, hogy nem kolbászon és hurkán növesztgettem a téli hájgúnyámat, mint a helyiek, hanem kedélyesen édes sütőtök falatokon. Azt pedig végképp nem árulnám el, hogy a vegetáriánus devianciámnak hódolva időnként titokban tökmagolajjal is meglocsantottam a piritósomat. És lám-lám szerencsére a halvány bőrzöldülés nem következett be, mint ahogyan rettegtem tőle. Íme, számít az óvatosság, legfőképpen, ha jelenléted, szagod, színeid beszéded cseppet sem ismerős a környezetednek, és magasfokon kell űznöd a mimikrit a beolvadásvágy vagy összeolvadásvágy reményében. 

Sárgulni nem csak a sütőtöktől lehet, hanem a még narancsosabb répától is. Egyszer szívesen készítenék árnyalat tesztet a nagy mennyiségű téli zöldségfogyasztók bőrén. Mint a hajfestékek serény ajánlásai, úgy hirdetném a téli étkek csodás bőrszínező hatását, feltéve persze, ha valaha zöldséges árus lennék abban a bizonyos zöldségboltomban... (folyt.köv.)
 

  Kép forrása: http://izeselet.hu/magazin/tokot-bele/