Megrántottam a lábam. Rántott hús evés közben.
Éppen felrándultam a Kő-hegyre kirándulni, s közben az említett húsos szendvicset tette a gyomrom a magáévá. Egy óvatlan ponton azonban kipenderültek alólam a lábaim, s azóta étkezési szokásainkon töprengek serényen. Hogy hogyan történhetett meg a végzetes ballépés, amikoris panírmorzsa darabokat eszegettem a pulóveremről? Éppen az ismerkedős kirándulórandira tartottam a hegy tetejére, s lám-lám, a rántott hús eltérítette a szívemet (és a lábamat) a célbaéréstől...azóta is szánom-bánom, hiszen olyan derekasan magyarosan nyomtam be azt a szendvicset, hadd imponáljak majd odafenn a piros kockás szalvétámmal a jövendőbelinek.
Erről lecsúsztam, de azóta is fő a fejem, hogy miért is szeretünk mi, magyarok annyira panírozni? Jó alaposan, három réteggel megspékelni mindent, ami szánk útjába esik...? Kalóriadús, szinte felismerhetetlen az étel eredeti állaga, illata. Jól esik bundázni. Sőt mi több, szeretünk elfedni. Hadd legyen csak hosszabb a sütási idő, szívja csak feleslegesen magába az olajat, már a végén ne is emlékezzünk arra, hogyan szelte le a hentes azt a húsdarabot. Vagy karfiolrózsát. Esetleg sajthalmot.
Én most csak a mákos guba takarómba tekerem az életem álmait. Küldj kérlek szakácskönyvet postán Drága Galambom, itt még könyvesbolt sincs. Édes anyám sütötte azt a bizonyos rántott húst is. Valami évezredes praktikákat megosztóra vágyom. Aminek lapjai között lapulnak a panírmorzsák, és csodálatos ábrákkal mutatják be, hogy a malac egyes részeiből milyen minőségű rántott hús fog készülni. Csak hogy röngtenszemeimmel rögzítsek mindent, és legközelebb szagról meg tudjam mondani, hogy a disznó melyik részét sütötték meg. Elbűvölő leszek a konyhában a kockás kötényemmel, érzem. Lehet, hogy legközelebb a hajamra kötöm a kötény egy darabját. Hogy még a fák között is felismerhető legyen lehengerlő rántott hússütő tudományom.
Ez volnék én. Hiába, messziről felismerhető a konyhai bájom.
Csak kirándulni ne vigyél soha leendő uracskám. Zárj be a konyhába egy fél disznóval. Jól elleszünk egymást lakmározva.
Kép forrása:
http://otthonvilaga.hu/webshop/textiliak/3121-apro-viragos-kockas-koteny.html
