Van egy titkos ételem, az amerikai mogyoróvaj, ami silányságból jelest érdemel. Néha pityeregve kanalazok be egy fél üveggel, bámulva a csillagokat, és a sós édes mogyorós zsírlöketen vigasztalom bimbóimat.
Lesurrantam a konyhakőre tapasztva talpamat. Tökélyre fejlesztettem az éjszakai evőkiruccanásokat a hűtő és a gyomrom (talán szívem) legmélyére. Zajt nem csaphatok, legkevésbé nyomokat nem hagyhatok a titkos vágyűző csipegetésről. Pirítóst sem kebelezhetek be, mert az bizony az orrodig terjengene az éjszakában. Persze, akár be is ismerhetném, hogy éjszakai zabbantó vagyok. Hogy a holddal szeretek dagadni. De akár azt is beismerhetnénk, ha megszeretgetnénk esténként egymást, akkor biztos nem töprengene a tepertőn az agyam, és a dagadóm.
Szinte csukott szemmel is kiismerem magam a vágy spájzában. Csak benned nem ismerem ki magam. Szívesen váltanék jegyet élménytúrára odabenned, ha részletes használati utasítást is mellékelnél a hullámvasútjaidhoz. Hogy hogyan lehet azokat csillapítani, vagy akár egy fokozattal alacsonyabbra váltani. Még a legegyszerűbb fűnyíróhoz is készítenek javaslatokat, akkor mi miért nem adtunk - hogyan szeretnénk szeretve lenni útmutatást - a szerződéskötésünk előtt?
Vegyük például a recepteket. Hogy sohasem tudom előre, éppen milyen ízorgia fog aznap kicsattani a főzőedényeimből. Persze nem tudod elviselni, hogy még csak nem is sejted előre, mire készítheted gyomrodat aznap. Hozzám nincsenek receptek, az bizonyos. Még a tejfölből sem választom ugyanazt egymás után, akkor ölelésből hogyan tenne boldoggá a túlzott ismerősség?
Hogy nem tudsz megbírkózni a szeszélyeimmel, és nem is tudsz nekik ellenállni? Hogy néha egy láblógatós, tévénéző, virslis popcorn vacsorával is elégedettre ennéd magad, ha nem kellene közben velem vesézgetni a boldogtalanságunk tárgyát?
Kiöntöm tanácstalanságom egy tál puliszkába. Rácseppentem a közös emlékeinket tejfölben, és az édes vágyaimat eperben szelem rá.
Fald nyugalommal, kedélyesen. Nem kérdezek, nem fényezem borús gondolataimat az ölelésvágyammal. Meglesz az éjszaka bája, míg te nyugodtan horkantasz egymagad. Dupla adagot sütöttem a tétlen, bánatűző konyhai önfalótúrához. Éljen a tejfölös eperréteg, a boldogságom netovábbja!
Kép és recept forrásáért köszönet:
http://kiserletikonyha.blogger.hu/2010/05/17/sult-puliszka-edes-tejfol-martassal-es-eperrel
