Lassan csöpögött le a fekete a kísérlethez hasonlatos kis üvegcsuporba. Cold drip kávé, hideg cseppek kávé. Mint egy jó aromás ajzószer, úgy hat rám, ahogyan a cseppeket figyelem, és elképzelem, hogy a koffeint is ilyesféleképpen adagolja be a véráramomba. Ad egy löketet a szívemnek, domborítva azt, és persze az agytekervényeim is gyorsabban izzanak fel. Kelet kávézó. Gyömbéres forró csoki. Már csak a friss, házilag készített gofri hiányzik az étlapról, és az ingyen ölelés. A finom hajópadlón egyenesen elbűvölő lépdelni, és a már messzire fehérlő a répatorta csúcsra hangolódok, ahogyan átszelem a teret. Olyan ez a hely, mint egy barátságos ölelés. Kitűnő kávé, és a sarkokban elcsípett beszélgetésfoszlányok pedig egyenesen zsizsegtetőek. Kedvenc foglaltosságaim közé tartozik, hogy a "nincs semmi dolgom álarcot felöltve, végtelenül lassan csemegézem a külföldi gasztro és lakberendezési lapokat.
Hosszú sál csapódik az arcodba, ahogyan belépsz. Mintha csukott szemmel is pontosan tudnád hány lépés vezet a kedvenc foteledig. Azt is tudja a belső időmérőd, hogy hány perc alatt juthatsz a mennyi presszódhoz. Hanyagul megtervezed az életed minden lépését, látszik rajtad. Lehuppanva Kosztolányit veszel elő. Biztosan nincsen okostelefonod, duruzsolom tovább magamnak a hajszálpontos megfigyelésed. Lehet, hogy átmentetted magad és az eleganciád az előző évszázadból. Vagy még egy évszázaddal korábbról.
Halkan sercen a papír, ahogyan írsz. Mintha a végtelenbe tartana a kezed, mindenféle cél, kényszer nélkül. Lehet, hogy te éppen rólam alkotod a belső monológodat. Sohasem iszok presszót, most a kedvedért azt rendelek. Csodás lenne összenézni, és kicserélni a némi izgalomtól gyűrött papírokat, próza skicceket, amiket egymásról alkottunk.
Jól esne szivarozni az erkélyeden. Málnahabos piskótát enni a réten, kedvenc verseink ízeit olvasva. Vagy siklóernyőn összekacsintani a halandósággal...hajnaltájt tekerni a Duna menti töltésen egy elhagyott stég felé.
Behunyom a szemem. Épp szólni akartam hozzád egy mosollyal, te a pillanattal együtt sebtiben távozol, feketéd félig lekortyolva.
Tele lett a hideg csepp kávés laborkancsó. Egy hörpintésre dupla adagot teszek magamévá, hadd marja újra a fekete mámor a nyelőcsövemen át a gyomromat és a szívemet.
Kérem azt az ingyen ölelést! Követtem, ahogyan láthatatlan tintával felírtátok a napi ajánlatok közé ti serény fekete mámorban utazó pincérfiúk.
Kép forrása: http://wellandgood.com/2014/09/04/why-all-the-buzz-about-cold-brew-iced-coffee/
