Perecet tekergetek az ujjaim között. Csavargatom, formázom, gurítom a puhára dagasztott tésztát. Finoman körrécsavarom a gondolataimat is. Ropogósra sültet, sósat, szezámosat kívánok. De akár a mákosat is szívesen elrágcsálnám. Téged is ennyire szívesen falnálak fel, ha ropogósra süttetted volna magad ezen a nyáron. Akkor kívánatos lennél. Sőt, még kívánatosabb lennél, ha kényemre, kedvemre hajlítgathatnálak, formázhatnálak...és készre sütnélek, sőt még jövőhétre is raknék el belőled szépen kiszárítva! Micsoda elvetemült ötlet. Milyen könnyű lenne a dolgom, ha a férfitermészet is ilyen hajlékony, homogén lenne, mint ez a perectészta, és nem acélos, érdes, keményvonalas. De akkor elveszne az izgalma. A perec szépen formált vonalaival, lágy sósságával inkább emlékeztet a női természetre. Ahogyan mi csűrjük, csavarjuk, igazgatjuk az életet, és a szeretteinket. Hiába, ilyenek vagyunk. Ezen a napfényes reggelen ti férfiak pedig egy jól egybeszabott hússzeletre emlékeztettek. Súlyos, tartalmas, szaftos és fűszeres. Öntörvényű.
De most perecet fogunk tízóraizni, és én szeretném írni a forgatókönyvét a találkozásnak. Úgy tekerj, hámozz ki a ruhámból, komotósan, ízlelgetve. Fond a végtagjaimat magad köré, már tiéd az irányítás. Csavard a perecet, sózd, harapj nagyokat belőle, frissen kebelezz be, ahogyan elolvadok a szádban.
Kép forrása: http://szellemafazekban.blogspot.hu/2013/11/koulouri-gorog-szezammagos-perec.html
