Megágyazok magamnak tebenned. Finom, sült szilvás fahéjas illatom csavarom be tésztaburkodba. Imádom a kagylóformádat. Most csak ringatózni szeretnék, alig mozdulva, lengetőzve a végtelenben. Kagylóölelésedben. Veled. 

Tegnap még baracklekvár voltam, oda csorogtam édességemmel, ahova te kívántad. Ma már csipkebogyó vagyok, sejtelmes, olykor szúrós, de ha nekiveselkedsz, akkor nagyon is élvezetesen fanyarédes. 

Holnap parmenzánnal és ricottával bolondítom el édességem, és a füstölt tarja csíkokat is fel kell falnod mielőtt a tiéd lehet a töltelék. Ez nem selyes vágyódás, hanem darabos akarás. 

Tenger moraja tisztította kagylóm hófehér belsejét, külvilágtól elzárva hízlalgattam örömét. Mi szem s szájnak ingere, tengeri fűvel táncoltam el. 

Tele töltelékkel, tele élettel, tele vágyódással. Vesd le héjadat kagylókedves, add is rózsaszín bensőd. Hadd bújjak beléd a végtelenbe! 

Receptek, képek forrása:

http://tisztateszta.blog.hu/2011/11/09/toltesre_felkeszulni

http://yemek.com/tarif/tuti-restaurant-midye-dolma-ve-borulce-salatasi/#.VkT-YnYvfIU