Rég volt, talán akkoriban még a telek is hidegek, zimankósak és havasak voltak Párizsban. Parfé tortát készítettem egy kedves törzsvendégnek, és ezúttal személyesen szállítottam ki az apró cukrászdámból. Tejszínes áfonyásat álmodtam, házi vajas keksz közé tömörítve a habot. Én pisztáciát is álmodtam a tetejére, hogy valami diós íz ellensúlyozza a tejszín édességét, az áfonya fanyarságát. Apránként tipegtem a kockaköveken, a torta díszítószalagját arcomba tépázta a szél. Csak egy bögre forró kakaó lebegett a szemem előtt. Még ilyen időben is voltak olyan bátrak, akik a kévázók előtt koccintottak a tél és a zimankó tiszteletére, a város forgatagának kellős közepén ücsörögve, gondtalanságot színlelve. Én már régen feladtam a francia típusú színlelést, tiszta, eleven örömet és fájdalmat akarok már ki- és belélegezni. Éppen akkor fordultam be az utolsó utcasarkon, amikor belédbotlottam...Te rég elfeledett. A borostád még mindig karcos, a sármod talán kissé megkopott a kockás zakóban, de az illatod...az fenséges volt. Még a téli dermedt szagtalanságban is lehatolt testem minden sejtjébe. Úgy felizott a szemed, mint ahogyan az áfonyák kínálgatták magukat a tortán. Óh, Mademoiselle, micsoda szerencse Önbe ütközni ezen a széltépázta napon! Karon fogtál és a legnagyobb természetességel bevittél az ott termett lampionos bisztróba. Forró kakaó, habbal. Kértem bele áfonyaszirupot is. Párizsban még ezt is lehet. Élvezem, ahogyan csevegsz, és minden csáberődet beveted. Finoman, alig észrevehetően. Én zabolátlan lettem, felbátorodtam, hiszen tudtam, hogy engem nem teszel még egyszer magadévá, így tét nélküli volt a játék. Szemtelenül szürcsöltem a tejszínhabot, bugyborékolva szippantottam fel a maradék kakaót is a pohár aljáról. Még egy áfonyapöttyöt is hagytam a szám sarka szélén, hadd kínálgasson téged. Vágyakozóan integettél a szélben, amint elbúcsúztunk, és tapintatosan elhallgatuk a következő randevú lehetőségét. Agyő volt Kedves! Hűvös maradtam, mint a parfé torta, hiába próbáltad megrágcsálni a kekszváramat, nem engedtem a csábításnak. Inkább belecsobbanok a tejszínbe, az áfonyába és az esti találkozásba a leendő férjemmel. Biztosan imádni fogja a meglepetés parfé tortát. Már látom, ahogyan villámgyorsan felfalja az áfonyahalmokat. Utána én leszek a desszert, nekem még csalogatóbbak, ízletesebbek a habjaim - gondoltam kacéran, és belemosolyogtam a kavargó téli zimankó legközepébe.
Kép és recept: http://noivilag.hu/cikkek/afonyas-parfe-torta-vajas-keksszel
