reblog

Kedvesem,

Már rég nem álmodozóan váltjuk a napfényes cseresznyeízű csókokat a stégen. Emlékszel, egykor dióillatú volt a kezünk, ahogyan összekapaszkodtunk az őszben. Habzsoltuk a héjában sült krumplit a téli csöndes éjszakában. 
Faeprek színezte kezünk összemaszatolta testünk is a tavaszi szellő alatt ölelkezve.

Észrevetted valaha, hogy azóta szerelmünk mementója a roskadásig bepakolt spájzunk? Ahol szelíden, egymást gyomrát simogatva meséljük el zöldség- és gyümölcsnyelven, hogy 35 éve szeretlek. Egy csodálatosan összehangolt élet- és emléktár a mi kockás abroszú spájzunk.

Ahogyan a polcokat faragtam a befőtteknek, oltottam a szülőföldem körtéjét, mert annyira szerettél ott a hegyen kalapostól-mezítlábastól nyargalászni . Ahogyan gazdagon kaprosan tettem el neked a tökfőzeléket, kevés ecettel, hogy mosolyogva kebelezd. Ahogyan összecsillan a szemünk, amikor a régi erdélyi szilvalekvárban megáll a kanalunk, és azokra a nagy befőzésekre emlékeztet...volt kemence is Anyám udvarán, a friss kenyér illata beleaszalódott a bőrönkbe. Azóta is azt mondogatod kedélyesen, hogy már nem is élnél, ha nem házi kenyeret sütnék neked minden héten. Hát mi ez, ha nem csodás lelki és fizikai szerelmi vallomás ez kis galambom?! Ahogyan ételekkel üzentünk egymásnak a pici lakásban, ahol külön meg kellett szerveznünk a randevút. Ha lecsót kavargattál bőszen, akkor te voltál a kezdeményező, ha én nokedlit szagattam, akkor enyém volt az első lépés. Az ételeink, a mi titkos nyelvünk. 

A befőtteink a szeretettárunk. A befőzötteink a szeretteink, közös emlékeink, az életszeretetünk, a küzdeni akarásunk rejlik bennük. Hiába költözködtünk, gyerekek be- és kirepültek, a gondosan megtermelt spájz örök. 
Meghitten bújnak össze a cseresznyebefőttek az eperlekvárral, a zörögnek a diók, ahogyan egymáson gurgulásznak, a krumplik pedig minden télen kicsíráznak az új élet reményében. Ezek vagyunk mi ketten együtt. Örök befőző álmodozók. 

Kép forrása: 
http://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/hogy_ne_romoljon_meg_a_befott/20120727104327#TOS_center

Ha valaha zöldséges lennék, abban a bizonyos zöldségboltomban, akkor kreativitásomat, bolondozásaimat és társkereső kísérleteimet a zöldségekbe fektetném. Volna a sajátos figyelmeztető táblám is - Céklafogyasztás után nem a bőr, hanem a külvilágba nyíló lenti csatornák anyagai színeződnek el! Minden hétköznapi zöldséget egy különös viccel vagy egy zamatos népmesével reklámoznék. A hokkaido tököt egy japán haikuval népszerűsíteném. Vagy a zellerhez szerelmes ódát is csatolnék az ártábla mellé, kifejezve rajongásomat a fokhagymás-tejfölös krém változatáért. Udvarolni nem csak a zöldségeimnek, hanem nekem is lehetne korlátlanul! Sőt, a visszatérő örömhozó vendégek pecsétet is kaphatnának a törzsvásárló füzetükbe.  

Aztán a zöldségárusító nap végén megbolondulnék és megnyitnám a "bolondozás óráját", ahol minden portémákat áruba bocsájtanám cserébe a szórakoztatásért. Röpke kis kabaré is keveredhetne pultomnál, hagynám, hogy csak szemmértékbe menjen a kilózás, lehetne énekszóval és gitárdallamokkal, stand up jelenetekkel, zöldségekhez és sárga színemhez írott rajongóversekkel, varázslatos receptekkel fizetni a megmaradt árukért. Ha néha megölelgetne valaki, akkor még talánkacagnék is olykor a sárga színű pufók arcom mögül. A nap végén előadhatnánk együtt egy bohó sütőtök szimfóniát a helyi hippikkel üres töklámpásokon kanalakkal csattogva. Az lenne ám a mulatság!

Ha néha elcsábítana valaki, akkor a következő napon a 150 %-ig feltöltve feliratú kötényemben árulnám újra a portékámat, és aznap olyan bársonyosan vidám lennék, hogy mindenki másfélszerannyit kapna a kosarába, mint amennyit fizetett, hogy osztozzunk a boldogságomon. Vagy éppen sütőtök jelmezben jelennék meg a pult mögött a sikeres pásztorórák örömét ünnepelve, hogy másoknál is szaporodjanak azok a csodás endorfinok a bolondozás hatására. Akkor bónuszként még a sárga színem-sem tűnne föl senkinek.

Egészséges zöldséges erotika, ez lenne a neve a híres-neves, ágas-bogas elvarázsolt zöldségüzememnek. Ahol a törzsvevőknek és törzsudvarlóknak egy egyéni narancssárga színt kölcsönző speciális töklámpás megvilágításban lehente részük. Hogy mindannyian osztozzunk a korlátan téli tökélményben.

Kép forrása: 
http://www.newsee.hu/tartalom/s%C3%BCt%C5%91t%C3%B6k-mint-gy%C3%B3gyn%C3%B6v%C3%A9ny

Úgy kezdődött, hogy tavaly egész télen sütőtökököt ettem, míg csak sárga lett testem egész bőrfelülete. Ez némiképp növelte az evilági társas alkalmazkodási nehézségeimet. Gondoltam, átruccanok valamelyik sárga nép országának díszletei közé, hátha otthonosabban érezném magam, mint a szoláriumrozsda vagy hófehér porcukor külsővel hódító honleányok és honfiak között. Hisz a végletek országa vagyunk. De nem annyira, mint a Miért éppen Alaszka felejthetetlen jelenetében a helyi téli pucérfutó versenyzők. Úgysem lesz itt helyi pucér futóverseny, csak szolíd facérverseny, így ez évben maradok, és benevezek arra, maximum az arcomra kenek fehérítő krémet, álcázva sárgaságom. Sőt, idén menő lesz a színem, beállok zöldségárusnak az Egészséges zöldséges erotikába. Azaz beállnék, ha lenne ilyen nevű helyi kisboltom.

De addig is, ha elmegyek a kis vidéki mulatóhely villogásába, akkor talán nem fog feltűnni, hogy nem kolbászon és hurkán növesztgettem a téli hájgúnyámat, mint a helyiek, hanem kedélyesen édes sütőtök falatokon. Azt pedig végképp nem árulnám el, hogy a vegetáriánus devianciámnak hódolva időnként titokban tökmagolajjal is meglocsantottam a piritósomat. És lám-lám szerencsére a halvány bőrzöldülés nem következett be, mint ahogyan rettegtem tőle. Íme, számít az óvatosság, legfőképpen, ha jelenléted, szagod, színeid beszéded cseppet sem ismerős a környezetednek, és magasfokon kell űznöd a mimikrit a beolvadásvágy vagy összeolvadásvágy reményében. 

Sárgulni nem csak a sütőtöktől lehet, hanem a még narancsosabb répától is. Egyszer szívesen készítenék árnyalat tesztet a nagy mennyiségű téli zöldségfogyasztók bőrén. Mint a hajfestékek serény ajánlásai, úgy hirdetném a téli étkek csodás bőrszínező hatását, feltéve persze, ha valaha zöldséges árus lennék abban a bizonyos zöldségboltomban... (folyt.köv.)
 

  Kép forrása: http://izeselet.hu/magazin/tokot-bele/

Gondolatban lődörögve ülök a valaha kellemesen füstös kis angliai pubban. Társasági életet élek, azaz a tökélyre fejlesztettem már a fish&chips ropogós bundáinak receptleírását alkalmi pulttársaimnak. Egész este mélyen dekoltált fisendcsipsz polóban pintenként pontozgatom a bejövő férfiakat. Szinte már meglepődök saját magamon, hogy el is felejtettem azt a markáns férfiasságot a szigetlakók körében, ami a magyar férfiakat olyan derekasan kitölti. Markáns magyar hím. Aki vacsorára elvből nem enne szottyadt borsópürével körített ecetes bundás halfélét zsírpapírban. Én minden délután a kellemesen zsírszagú sütödémben sütöm ezt a "brit" rémséget. Már az olajszagomat is megszoktam. Sőt, át sem öltözök pubbamenet, így mintha még jobban beleillenék a színtelen-szagtalan-zamattalan-jellegtelen angol világba.

Hazarepülök gondolatban magyarhonba. Csinos, rakott szoknyás kürtős kalács sütögető lányka volnék én. Olyan pirospozsgás, illatos, élettelteli. Faszénen tüzelem fel a ropogós kelttésztafélét. Mert mi kelesztjük a szerelmet Magyarhonban, nem csak ellaposítunk mindent, mint az angolnavérűek. Elbűvöl a fahéjas cukorillat, egymást érik a borvirágos kedves férjjelöltek a kígyózó kürtöskalácssorban. Mindegyiket egybefonnám, ujjam s egyéb testrészeim köré tekerném, mint ahogyan a tészta lapul a nyújtófához. 

De ehelyett csak az újabb sörömet vedelem itt a birkák tőszomszédságában. Angliában nem szoknyában járnak a fehérnépek kocsmába ismerkedni. Farmer és szűk póló a tisztes viselet. Meglepetten konstalálom, hogy valami halvány perverzióra emlékeztető gyönyörrel villantják ki a tekintélyes úszógumijukat a hölgyemények. A férfiak nyeszlettek, véznák, termetes boszorkányseprűmmel egy perc alatt a kanapé alá hesegetném őket.

Holnap kirakom a felhívást a fish&chips bodém oldalára. Markáns magyar férfi légy enyém! Repíts vissza kürtőskalács országba, ahol még a kerítést is fahéjillatból, és boldogságra való vágyakozásból fonják. Kis köténykémben, elfedett keblemben dobogó szívvel és lüktető faszénvarázssal várlak én.

Kép forrása: 
http://alfahir.hu/megtagadtak_a_kurtoskalacs_szekely_multjat

Rendben Kedves Idegen, akkor ma este sakkozunk és közben márványszeleteket habzsolunk és egymás tekintetébe kapaszkodunk.
Első számú szabály, a porcukros márványszeletek elfogyasztása hangtalanul történik, szinte mámoros élvezettel. Mindent az ezerízű szájnak!
Második számú szabály, csak szemekkel és a sakkfigurákkal lehet kommunikálni egymással. Hadat is üzenhetünk egymásnak, vagy éppen egy könnyed (sakk)táncra hívhatjuk a másikat. A sakktáblán semmi sem egyértelmű. Mindent a pajkos szemeknek!
Harmadik számú szabály, képzeld el, hogy minden egyes elvesztett figurával egy hagymahéj réteg hámozódik le rólunk, egyenként vetjük le a porcukros páncélunkat. Mindent a zabotlátlan léleknek!
Negyedik szabály, ez egy komoly játék, egy komoly kihívás, avagy harc a sakkmezőn, de az biztos, hogy a játék végén az egymásban összeforró csókkal mind a ketten nyerünk...Mindent a szerelemnek!

Kép forrása: 
http://mezesfinomsagok.blogspot.hu/2010/12/marvanyszelet.html